szerző: Tarnóczy Vilmos

Néhány évvel ezelőtt egy 25 éves srác otthagyta a francba a sok pénzzel kecsegtető magántőke-befektetői karrierjét a Wall Streeten, és elhatározta, hogy e helyett olyan élettörténetet ír magának, amit büszkén mesélhet el később másoknak.

Ezért 25 dollár kezdőtőkével alapított egy non-profit szervezetet.

——————————

Figyelem! A sztori azért izgalmas számunkra, mert bár kicsit más üggyel, de valami ilyesmire készülünk mi is a Kvantum Klubban. És még az is lehet, hogy Te is kedves olvasó. Csak még nem tudsz róla 🙂

——————————

A fiatalembert Adam Braun-nak hívják és az ötletet még diákéveiből vette, amikor is ösztöndíjasként egy ideig Indiában élt.

Soha életében nem találkozott akkora mélyszegénységgel, fájdalommal és szenvedéssel, mint ami ott fogadta.

Egy nap találkozott egy kolduló kisfiúval, akitől megkérdezte őszintén: “Ha bármit megkaphatnál a világon, mit szeretnél a legjobban?”
“Egy ceruzát” – válaszolta a kisfiú.

Adam elővett a hátizsákjából egy ceruzát és odaadta a kis srácnak, akinek a szemében “egy új világ ígérete nyílt meg”, ahogy a ceruzára nézett.

Ezután hazautazott Amerikába, hogy a szülei elvárásai szerint beteljesítse a dollármilliókat ígérő Wall Street-i karrierjét. De a kisfiú arcát sosem tudta elfelejteni.

Néhány évvel később beírt a noteszébe egy megjegyzést saját magának: “Bárcsak jobban érdekelne ez a munka, de sajnos egyáltalán nem nekem való. Találd meg a szenvedélyed és megkapod hozzá az erőt.”

Elhatározta, hogy új élettörténetet ír magának. Olyat, ami lelkesedéssel tölti el.

Nem kellett sokáig várnia, mert a szenvedély hamar felébredt benne, amikor az indiai kisfiúra gondolt.
Rövidesen megalapította nonprofit vállalkozását a “Pencils of promise” (Az ígéret ceruzái) alapítványt.

25 dollárból indította el azt a szervezetet, amelyik 5 éven belül 200 új iskolát nyitott meg a világ legszegényebb országaiban, tanulási lehetőséget adva több, mint 30.000 gyermeknek.

Mára az Ígéret Ceruzái alapítvány 90 óránként lerakja egy új iskola alapjait valahol a világban.

Amikor Adam-at a sikeréről kérdezték, azt mondta szinte mindent a történetmesélésnek köszönhet.

Több ezer beszélgetés során csiszolták tökéletesre a szervezetük ismertetőjét. Mert pontosan tudta, nem könnyű pénzt kérni valakitől, arra, hogy támogassa egy világ másik felében élő gyermek tanulását, akivel valószínűleg soha életében nem is fog találkozni.

Ha azonban az adományozókat egy olyan történet hőseivé tették, ami által ők megváltoztathatják a világot, a hősök nem haboznak és kinyitják a pénztárcájukat.

Sok száz előadás alatt figyelték meg, milyen történeti elemektől lesznek lelkesek a hallgatók, vagy mikor kezdik unni magukat, és mi az, ami cselekvésre ösztönzi őket és adakoznak az ügy érdekében.

“Egy vállalkozás elindításánál, a növekedési szakaszban nagyon fontos, hogy a storytellinggel (történetmeséléssel) képesek legyünk elbűvölni másokat” – vallja Braun.

“Egy átlagos srác voltam 25 dollárral a zsebemben, és be akartam bizonyítani, hogy bárki képes megváltoztatni a világot, kortól, helytől és anyagi helyzettől függetlenül.”

Nos, ez sikerült neki. 🙂

A hatásos történetmesélés a legfőbb kulcsa ma is a Pencils of Promise növekedésének.

Kedves Olvasó!

Ha téged is inspirált Adam Braun története, és te is szeretnél magadnak egy új történetet írni, jelentkezz a Kvantum Klub 4 hetes Online storytelling kurzusára:

4 hetes Online Író- és Történetmesélő (storytelling) kurzus>

A következő bejegyzésben szeretnék megosztani néhány gondolatot, arról, miután megírtam a Szökés az elme börtönéből című könyvet, hogyan zártam be magam szinte közvetlenül a megjelenést követően a saját elmém börtönébe. 4 évre.

És persze azt is, hogyan láttam meg újra a napfényt.

A találkozóinkon szoktunk arról beszélni: ha van egy nagy álmod, egy olyan cél, ami őszintén lángra lobbantja a szívedet és zsigerileg korbácsolja fel tested-lelked minden porcikáját, akkor első körben tedd meg magadnak azt a szívességet, hogy leülsz egy sarokba fél órára… Hátha elmúlik…

Ha viszont nem múlik el, kizárólag két esélyt adj magadnak:

Vagy mozgass meg minden követ és érd el azt a célt, vagy ne sajnáld, hogy a hulládat az odafelé vezető úton találja meg majd valaki. Más opció számításba se jöhessen!

Én azt gondolom, kiszökni elménk börtönéből, hogy aztán cselekedeteink összehangolódhassanak a legnagyobb szervezőerővel, a világmindenséggel, a legklasszabb dolog, ami egy emberrel megtörténhet. Erről szól majd a SZÖKÉS PROJEKT!

Épp túlnyomás alatt tesztelem a rendszert… Egyelőre nem szivárog sehol. 🙂 Részletek hamarosan.

Ha a bejegyzéseinket böngészve úgy érzed egy húron pendülünk, akkor iratkozz fel Te is a hírleveleinkre! Hátha valamelyik találkozónkra, rendezvényünkre szívesen jönnél el később. Ha jobban megismernél minket, javaslom, hogy a Szökés az elme börtönéből című könyvvel kezdd! Ha tudsz te is valakit, akinek értékesek, érdekesek lehetnek ezek a gondolatok, küldd tovább ennek a weboldalnak a linkjét!

Iratkozz fel most:

Email:*
Keresztnév:*


 


Szeretettel,
Tarnóczy Vilmos


Weöres Sándor:
„Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:
Alattad a föld, feletted az ég, de benned a LÉTRA!”

Hadd ajánljunk 3 olyan betonfalat, ami méltó arra, hogy neki támaszd egy időre a LÉTRÁDAT.

Maradjunk kapcsolatban! Hírleveleinkre itt tudsz feliratkozni:

Email:*
Keresztnév:*


Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés