szerző: Tarnóczy Vilmos
Kedves Olvasó!
Ha lehetne egyetlen kívánságod egy jó tündérhez, bármi, amit csak akarsz, mi lenne az?
Mi lenne a kívánságod? Tényleg bármit kívánhatsz!
Én személy szerint azt kívánnám, ha bármikor egy nyugodt, békés pillanatomban jön egy klassz ötlet, vagy megjelenik egy óriási vágy valaminek a megvalósítására bennem, akkor…
akkor…
… legyen erőm azonnal nekilátni a megvalósításnak és addig ne fogyjon el a szufla, amíg meg nem valósítottam azt az ötletet.
Ne kezdjek el halogatni, ne aludjak bele abba a nyugodt, békés pillanatba, ne tudjon semmilyen akadály a bennem lévő hajtóerő nagysága fölé emelkedni, ne tudjanak a sérelmeim, a traumáim, a politikusok, meg a franc tudja még, hogy ki eltántorítani, elvenni a kedvemet attól, hogy annak a célnak a megvalósításába belekezdjek, és lézerfókusszal haladjak a beteljesítése felé. Ha néha orra esek, akkor pikk-pakk keljek fel, térd leporol, és uzsgyi tovább…
Ez lenne a kívánságom.
Az az igazság, én így éltem egyébként 4 évvel ezelőttig. Ha akkor kaptam volna egy ilyen levelet, nem is értettem volna, miért kell ehhez a jó tündér?
4 évvel ezelőtt, nem sokkal a könyvem utószavának megírása után, ahogy átvettem a nyomdából a friss ropogós raklapnyi papírrakást, elkezdődött egy olyan kapcsolati átrendeződés az életemben, amit (hogy ne szaporítsam a sorokat a túlzott részletekkel) enyhén szólva, és a legrövidebben fogalmazva, eléggé traumatikusnak éltem meg.
Olyan szinten esett szét minden, amit betonbiztosnak éreztem az életemben, hogy az akkoriban World Trade Center méretű ambícióim, ugyanazon épület összeroskadásának gyorsaságával lettek egyenlők a föld felszínével.
Akkor még fogalmam sem volt mit jelent az a kifejezés, hogy tanult tehetetlenség, de néhány évre megismerhettem a jelenséget közelről és belülről. Mivel sokakat érint, nézzük mit is jelent ez.
Élő patkányoknál úgy váltják ki, amikor mondjuk antidepresszáns tabletták hatékonyságát akarják tesztelni rajtuk, hogy robotpatkányokkal elkezdik terrorizálni őket. A ketrecben elkezdi a robotpatkány hajkurászni megállás nélkül az élő patkányokat, a végkimerülésig. Aztán a stresszes patkányok egy részét újabb behatás alá teszik. A robotpatkány innentől kezdve csak akkor ugrik, ha megmozdul az élő patkány. Ha nem mozdul az élő, akkor a robotpatkány is nyugton marad. Na, ezek az élő patkányok nagyon hamar megtanulták, hogy ne csináljanak többé semmit az életükben. Depresszióba estek, és hiába lett később akár eltávolítva a robot, és kinyitva a ketrecük ajtaja, nem akartak menekülni többé sehová. Azok a társaik, akiket csak megkergetett a robotpatkány, de a „ha megmozdulsz, neked esek” procedúrán nem mentek keresztül, egy idő múlva megnyugodtak és visszatértek a korábbi viselkedésmintáik. Kutyákat is megszadiztak ilyesmivel, nekik áramot vezettek a kenneljük padlójába, középen egy elválasztó paravánnal, amit át tudtak ugrani. Egy ideig ugrabugráltak egyik oldalról a másikra, de rövid idő alatt megszokták ők is, bárhová ugrálhatnak, nem változik a helyzet. Depresszióba estek és tűrték az áramütést egy helyben. Miután leállították a sokkolást, a kutyusok azután sem akartak moccanni többet sehová, hamar el is pusztultak. (Te is inkább a kísérlet kiötlőjét raknád be abba a kennelbe?)
Ismerős egyébként ez a patkány-kutya kínzós mentalitás a hétköznapokból? Csak ott nincs áram vezetve a kennel aljába, a robotpatkányt pedig néha osztályvezetőnek hívják, stb…:)
Az emberi tanult tehetetlenség azért rohadt dolog, mert legtöbbször nem is látszik belőle semmi. Kifelé még úgy is tűnhet, hogy sürög-forog, tesz-vesz az ember, gyereket nevel, bevásárol, füvet nyír, de belül érzi, hogy teljesen megrekedt az élete és le van bénulva. Előadást tudsz tartani a hit, remény, szeretetből, miközben hitetlen, reménytelen hulla vagy belül. Ez egy hosszú folyamat vége szokott lenni, amit általában egy: ha így csinálok azért is bünti vagy elutasítás jár (páromtól, főnökömtől, szomszédtól, az államtól, stb.), ha úgy csinálok azért is. Ha maradok a régi cégemnél akkor sem tudom visszafizetni a devizahitelt soha, ha elmegyek egy másik céghez, akkor sem. Az állandósult stressz lekapcsolja a homloklebenyedet az agyban, hogy a kreativitás és a megoldó képesség utolsó szikrája is eltűnjön belőled.
A tanult tehetetlenség következménye, hogy magadtól már nem akarsz semmit kezdeményezni, nem próbálkozol, nem tervezel, nem mozdulsz. Teljes a motiválatlanság.
Képtelenek vagyunk bármit is tenni a vágyainkért, sőt azt sem tudjuk már mi az egyáltalán, hogy vágyakozni valamire. Azt azért sejtjük, hogy ez biztos nem az a vágynélküliség, amiről Buddha is beszélt, mert akkor nem éreznénk magunkat ilyen nyomorultul. Csak néz ki az ember a fejéből nap-nap után, mentális bilincs a kézen, bokazár a lábon, a csapda fedele lezárva… Ez az igazi elme börtöne.
A tanult tehetetlenséget mindig egy vagy több gúzsbakötő történet okozza, amit belül ismételgetünk magunknak. Lehet, hogy még igaz is az a történet, ezért teljesen feljogosítottnak érezzük magunkat, hogy ismételgessük. Rövid időn belül ráadásul öntudatlanul.
Viszont, jó, ha tudod, legalább ezer másik igaz történet van, aminek a felidézése vagy megalkotása egy pillanat alatt ránthatna ki a tehetetlenségből, és kapcsolna téged olyan állapotba, mintha a jó tündértől kértél volna cselekvő erőt.
Mi emberek mindent úgy raktározunk el magunkban, hogy asszociációkat hozunk létre. Idegpálya hálózatok, szinapszisok milliói alakulnak ki az agyunkban, aztán ezek a hálózatok vagy fogva tartanak minket rossz szokások formájában, vagy tudatos kondicionálással elkezdhetnek akár értünk is dolgozni.
Ha van 3 új idegpályád, amit tegnap alakítottál ki azt ismételgetve, hogy már pedig te leszoksz a dohányzásról, de van 500 régi, ami benne tart a múltban, és csak a hüllőagyadat tudja aktiválni, akkor nincs esélyed a változásra. Néhány órán belül akár embert tudnál ölni egy szál cigiért…
Engem tudod, mi rántott ki ebből a tehetetlen állapotból?
EGY TÖRTÉNET!!!
Tudod mit csinál egy történet? Komplett agyműtétet képes végrehajtani. Kémiai laboreszközökkel operál. Kortizolt, oxytocint, dopamint termel, a tükörneuronok tüzelése által idegpályákat épít, és elmélyülés esetén myelint állít elő, ami által az idegsejtek vastagodhatnak, az így kialakult idegpályákon pedig az információ turbó sebességgel száguldhat.
Tony Robbins: “Azt szoktam mondani új sztori, új élet – mert bármilyen is a történeted, az fogja alakítani az életedet. Sokan kényszeresen újra és újra átélik fájdalmukat, amely fogva tartja elméjüket és megakadályozza a kiteljesedést.”
Egy érzelmes, jól szerkesztett történettel újra lehet huzalozni az agyat (Ezt csinálja az Ahogyan gondolod is). Ez a neuroplaszticitás. (Wikipedia: az agy minden egyes tevékenysége során megváltoztatja önnön szerkezetét, és folyamatosan tökéletesítgeti áramköreit, hogy az adott feladatokat jobban tudja elvégezni.)
Agysebészektől elnézést kérek, ha a neurológiai ismereteimet lenne még hová csiszolni 😀
Lényeg a lényeg, az agy képes új hálózatokat építeni, és az új struktúrának megfelelően, újszerű megoldásokkal előállni a jövőben adódó problémák, kihívások megoldása során.
Ilyen műtétet lehet végrehajtani egy történettel.
Persze, ehhez érdemes ismerni a megfelelő felépítést, mert átgondolatlan, rossz, pusztán az addiktív hatása miatt alkalmazott dramaturgiai elemekkel feleslegesen tüzelnek össze-vissza a neuronok az agyban, így az idegpályáink nem komplex feladatok és új kihívások megoldására tesznek alkalmassá, hanem csak fészbukozásra, tévésorozatok nézegetésére, meg a lepukkant kis napi rutinjaink ismételgetésére predesztinálnak.
Tudod melyik volt az a történet, ami engem átkapcsolt?
Lehet, hogy kicsit narcisztikus lesz, de vállalom. Elolvastam a Szökés az elme börtönéből könyvet. Mintha minden oldalát a 4 évvel későbbi önmagamnak írtam volna annak idején. 4 év távlatából teljesen külsősként olvastam. Annyi kedves visszajelzést kaptam az olvasóktól az utóbbi időben, gondoltam belekukkantok én is újra. És tudom, hogy a leggiccsesebb önreklámok netovábbja, de nem tudok mást mondani: teljesen beszippantott engem is.
Tele volt olyan impulzussal, amik elkezdték újra építeni azokat az új idegpályákat, amik értem dolgoznak. Felébresztették ugyanazokat az ambíciókat és vágyakat, amik annak idején megíratták velem a történetet.
Egy Krishnamurti idézettel kezdődik a könyv:
„Nem az egészség jele, tudni alkalmazkodni egy alapjaiban beteg világhoz.”
Nem? Tényleg nem? Húúú, de jóóóó. Már majdnem elfelejtettem… Azt hittem már csak én kínlódok ezzel, hogy alkalmazkodásképtelen vagyok. 🙂
Egyből megnyugodtam. Aztán belemélyültem a könyvbe… Fantasztikus élmény volt.
Természetesen nem garantálom, hogy ugyanilyen érzelmi hatás alá kerülsz, ha elolvasod a könyvem. Azt viszont már tudom, ha meg akarod hekkelni a tudatalattidat, ami épp önpusztító vagy vegetatív üzemmódban üzemel, ráadásul egy önmagát erősítő ördögi körben, 4 lehetőségünk van új, értünk dolgozó viselkedésminták kialakítására:
- Ismétlések által, ismétlések által, ismétlések által, ismétlések által
- Energiapszichológiával (a nyugati lélektan és keleti energiatan kombinációján alapuló technikákkal)
- Hipnózissal
- Magas érzelmi hatást kiváltó események által
Egy jó történet szinte mindegyik eszközt felvonultathatja ezek közül..
A történetek erejét használjuk fel a 8 hetes fogyókúra programunkban is, amiről itt tudsz részleteket olvasni:
www.kvantumklub.hu/8het
Ha a bejegyzéseinket böngészve úgy érzed egy húron pendülünk, akkor iratkozz fel Te is a hírleveleinkre! Hátha valamelyik találkozónkra, rendezvényünkre szívesen jönnél el később. Ha jobban megismernél minket, javaslom, hogy a Szökés az elme börtönéből című könyvvel kezdd! Ha tudsz te is valakit, akinek értékesek, érdekesek lehetnek ezek a gondolatok, küldd tovább ennek a weboldalnak a linkjét!
Iratkozz fel most:
Szeretettel,
Tarnóczy Vilmos
Weöres Sándor:
„Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:
Alattad a föld, feletted az ég, de benned a LÉTRA!”
Hadd ajánljunk 3 olyan betonfalat, ami méltó arra, hogy neki támaszd egy időre a LÉTRÁDAT.
- Írj új történetet az életednek:
4 hetes Online Író- és Történetmesélő(storytelling) kurzus Tarnóczy Vilmossal - Egy hangoskönyv, amivel a nem érted dolgozó, elavult gondolkodási sémáidat újra huzalozhatod.
Egres Katinka színművész előadásában:
Ahogyan gondolod>>>
- Könyvajánló:
Egy történet,
amiről mindenképp tudnod kell:
Szökés az elme börtönéből
Maradjunk kapcsolatban! Hírleveleinkre itt tudsz feliratkozni: